Ez attól függ, melyik nap kérdezik meg. Ha tegnap kérdezték volna, egészen biztosan mást mondtam volna, mint ma, és az is elég valószínű, hogy holnap ismét mást fogok mondani. Nem azért, mert egy notórius hazudozó lennék, hanem mert a futáshoz való hozzáállásnak napról napra, veled együtt kell változnia. Nem futhatsz azért, ami már elmúlt, a 17 vagy a 23 éves Dani Áron, bár hibáikkal együtt is nagyon szeretem őket (nem volt mindig így), már csak az emlékeimben léteznek.

Ezeknek a rezdüléseknek az észrevétele hihetetlen önismeretet igényel, és engem ma ez hajt a legjobban. A futás mindig őszinte, egy éles tekintetű ember szemében rögtön kiütköznek általa a futó jellemvonásai, érzelemvilága, erősségei és gyengeségei. Nálunk ha új atléta csatlakozik a csapathoz, mindig futnia kell egy felmérő kört. Ez a kör viszont nem csak az időeredményről szól, hanem arról is, hogy milyen az az ember? A futás folytonos önvizsgálódásra késztet, edzésről edzésre, versenyről versenyre, nap mint nap ki kell állnod magadért, és sosem lesz elég időd felkészülni. Végül ebben a küzdelemben találsz nyugalmat; a kételyek eltűnnek, a nehézségek megszűnnek, a kudarcok értelmet nyernek - az önvizsgálat pedig láthatatlan automatizmussá, belső intiúcióvá alakul. Ma ezért futok. Holnap? Lehet, hogy már futni sem fogok.