Nem csak a komoly edzésmunka mellett, hanem a mindennapi életben is hatványozottan fontos a megfelelő pihenés. A legalapvetőbb regenerációs tevékenység pedig nem más, mint - dobpergés - az alvás! Felnőttkorban körülbelül 7-8 órányi alvásra van szüksége a testünknek, ha pedig ez kevésnek bizonyul, illetve nehezünkre esik a reggeli kelés, akkor az életvitelünkkel úgy általában probléma van. Ez lehet a rendszerezetlenség, helytelen táplálkozás és a túl sok stressz miatt is. Előbbieken könnyedén segíthetünk, egyszerűen ki kell alakítani az ideális biológiai órát (fontos az éjfél előtti alvás, mert csak az számít pihentetőnek) és étrendet, és ahhoz tartani magunkat. Az utóbbinak sokkal mélyebb gyökerei és egyéb okai is lehetnek, de ami kifejezetten a futást illeti, már az is rengeteget segíthet, ha időben elindulunk az edzésre, és már fejben is készülünk rá. Továbbá a programunkat is úgy alakítsuk, hogy sehova se kelljen utána sietni - ugyancsak az előbb említett okokból.

Akár még a speciális edzéstípusok közé is beférhetett volna, de nálam sokkal inkább "csak" a regeneráció része. A víz alapvetően kiszívja az erőt a testből, főleg akkor, ha nem vagyunk gyakorlott úszók (pár alkalom után sokkal könnyebben megy ez is), ezért inkább csak azért érdemes meglátogatni az uszodát, ha kicsit ki akarjuk lazítani a testünket. Nem érdemes azonban túl sokat a vízben lenni, mert eldeformálódnak a futás során kirajzolódott izomtónusok, ellenben komoly (főleg ízületi) sérülések alkalmával rengeteg munkát pótolhatunk az úszás révén. Ha pedig már úgyis ott vagyunk az uszodában, nyugodtan próbáljuk ki a szaunát is, ami méregteleníti a testet, főleg kemény edzések után, mivel megszűnteti a felhalmozott tejsavat. Közvetlenül edzés előtt viszont sose menjünk úszni vagy szaunázni, inkább késő este vagy kora reggel, esetleg edzésmentes napokon, heti-kétheti rendszerességgel, vagy csak alkalomszerűen, amikor szükségét érezzük. Az úszás helyett sokan ajánlják a fürdőt, ami nem csak ellazít, hanem regenerál is - viszont nem olcsó, és társaság nélkül rendkívül unalmas is.

Fiatalként még nem létfontosságú, de kemény edzésmunka mellett már elengedhetetlen a rendszeres masszőrhöz járás, aki segít kilazítani az összehúzódott izmokat, és javítja szervezet keringését. A "gyúrás" nem csak a sérülések megelőzésében/kezelésében játszik kulcsszerepet, hanem a test gyorsabb regenerációjában is, ezért érdemes nem csak izomfájdalmak esetén elmenni, hanem akár heti rendszerességgel is. A masszőröket ma már sok esetben fizioterapeutának hívjuk, ami egy kicsit tágabb fogalom, mivel a fizioterapeuta olyan speciális dolgokhoz is ért, amikhez egy masszőr nem feltétlenül (pl.: trigger pont terápia, mágneságy terápia, lézer, Triomed, Kynesio Tape, stb). De ezekre azért csak azoknak van szükségük, akik nagyon komoly terhelés alatt vannak nap, mint nap. Ugyanez igaz még néhány kifejezetten drága, és/vagy speciális módszerre is (pl.: hidegkamra, akupunktúra, jégkád, stb.). Jó szakembert találni azonban egyáltalán nem könnyű, érdemes érdeklődni és az ismerősök által ajánlott szakembereket felkeresni, akik rendelkeznek valamilyen referenciával.

Vagy hétköznapibb nevén: nyújtás. Az edzéstípusoknál már érintettük, és sokkal többet nem is mondanék róla. Mivel a futás összehúzza az izmokat, már csak a szinten tartás miatt is szükség van rá, ha pedig kifejezett cél, hogy még hajlékonyabbak legyünk, akkor még több időt kell ráfordítani. Ez utóbbi elég nagy önfegyelmet igényel, így előfordul, hogy valaki külön "stretching órákat" vesz. A jógában is rengeteg a nyújtó gyakorlat, a strechingtől leginkább az különbözteti meg - a mentális vonaltól eltekintve, ami által a jóga sokak számára külön életformává növi ki magát -, hogy nem csak nyújt, hanem sok esetben erősít is. Éppen ezért a nyújtást leginkább az edzések köré szervezzük (aktív az elején, statikus a végén), míg a jógára külön kell időt szánni. Pár gyakorlat persze bármikor elvégezhető, pl. a reggelt érdemes néhány frissítő gyakorlattal indítani, mivel a nyújtó gyakorlatok az idegpályákat is megnyújtják, azáltal nyugtató hatása is van a strechingnek. Fontos, hogy ha kezdetben nem érzünk semmit, ne szontyolodjunk el, a "csináld magad" módszer hosszútávon hatékonyabb és tartósabb is lesz. Ha futók vagyunk, akkor a hatha jógát keressük, ami leginkább nyújtásokból-csavarásokból áll.

A nyújtással és a jógával ellentétben itt egy szakember van a segítségünkre a speciális gyakorlatok elvégzésénél és/vagy begyakorlásánál. A manuálterapeuta lényegében a gyógytornász "magasabb fokozata", aki személyre szabottan foglalkozik velünk, és keresi a bajok forrását. Ezekre általában csak akkor van szükség, ha valamilyen rendellenességet állapítottak meg nálunk - a gyógytorna nem a határok feszegetéséről szól -, de prevenciós célból panaszmentesen is érdemes bejelentkezni, sok minden kiderülhet. Például az, hogy az emberi test asszimetrikus, nem feltétlenül jelent problémát, de nagy terhelés esetén ez felerősödik, és sok esetben ez okozza a sérüléseket. Gyógytorna után azonban nem lehet edzeni, és egy ideig a futás is nehezebben megy, beletelik egy kis időbe, amíg átkapcsol a szervezet. Jó manuálterapeutából még kevesebb van, mint fizioterapeutából, ennek is érdemes alaposan utána járni.

A test regenerálódását több segédeszközzel is elősegíthetjük, ezek közül az egyik legelterjedtebb a hengerezés, amivel részben ki tudjuk váltani a masszőr személyét (persze közel sem teljesen). Mindig alulról felfelé haladjunk, mivel a savak is ezen az úton távoznak az izmokból. Egy-egy testrészünket lehetőleg minél hoszabban görgessük végig a hengeren, hogy ne csak az izom egyik részén dolgozzunk, a hengerezést akkor csináljuk helyesen, ha az adott testrészünk párhuzamos a földdel. Hosszú, kemény, kimerítő futások után még inkább tanácsos a henger használata, aminek több típusa közül is lehet választani. Én a bordázott hengert tanácsolom, egyrészt mert stabilabb, nem mozdul el, és az izomzatban is mélyebbre hatol. A henger mellett még egy tucat segédeszköz közül válaszhtatunk (bosu, fitball, diner, stb.), amik mind másra és másra jók. A henger viszont az egyik legelterjedtebb eszköz - csodát persze ne várjunk ettől se.

Kényes téma, mert mindenki másban hisz. Nekem nem tisztem megmondani, hogy melyik jó, jobb, vagy akár káros, de azt az állítást tényként lehet kezelni - és itt most azért én is inkább csak az élsportról beszélek - hogy a szabadidő felhasználása döntően befolyásolja a teljesítményt, az érzelem és gondolatvilágunk pedig nagyon erősen összefügg a testtünkkel. A fáradt elmének nagy felüdülés a mozgás, a fáradt testnek pedig a mentális munka, aminek nyilvánvalóan vannak különböző szintjei, és kategóriái. Én azt tanácsolom, hogy törekedjünk minél magasabbra, legyen szó akár akár egy filmről, vagy könyvről - ne azokat válasszuk, amik a szánkba adják a válaszokat, hanem mi vonjuk le a szükséges konklúziókat. És ez ugyanígy áll a különböző tréningekre (pl.: autogén tréning, ami ahogy azt a neve is elárulja, az ember saját erejéből merít, saját aktivitását haszálja fel a test öngyógyító folyamataihoz), illetve a vallásokra is, amiknek ugyancsak meglehet a maga terápiás jellege (lásd.: ima, meditáció).

A fentebb elsorolt módszerekkel kapcsolatban azonban fontos kihangsúlyozni, hogy aki ezektől a kiegészítő eljárásoktól várja a csodát, az tévúton jár. Ezek mind-mind segíthetnek a jobb eredmény elérésében, mivel felgyorsíthatják a regenerálódást, és megelőzhetik a sérüléseket, de az alvást leszámítva egyikük sem számít nélkülözhetetlennek. Ezt azért fontos kiemelni, hogy senkiben se keltsen disszonanciát, ha nincs lehetősége gyakorolni a különféle módszereket - ez a felsorolás is inkább csak puszta ismeretterjesztő jelleggel született.