Rövid bemutatkozás

1991-ben születtem Kolozsváron, de még azelőtt Budapesten találtam magam, hogy kimondtam volna az első értelmes szavaimat. Izgága gyerek voltam, az ajtófélfától a kerti cseresznyefákig felmásztam mindenre, végül hatodik osztályban megtalált az atlétika. Az eredmények gyorsan jöttek, aztán felnőttem, és a legtöbbekkel ellentétben még mindig a pályán voltam délután ötkor. Többször voltam magyar válogatott, korosztályos és felnőtt magyar bajnok. Az utánpótlás korúak között kétszer bizonyultam a legjobb magyarnak a Mezei Európa-bajnokságokon, az U23-as Európa-bajnokság döntőjéből van egy 9. helyem. Sok tervem, illetve célom van az élsporttal, de a tokiói olimpia mellett csak azt emelném ki, hogy szeretném a legtöbbet kihozni azokból az adottságokból, amikkel megajándékozott a sors. Hiszem, hogy mindenkinek fel kell kutatnia azt, amiből átlag fölöttit tud nyújtani, amiben folyamatosan fejlődhet és kiteljesedhet, és ma engem is ez motivál a legjobban.

Több, mint tíz éve a BEAC-ban

Egész pontosan 2004-ben tévedtem le a BEAC pályára, újdonsült évfolyamtársam, későbbi olimpikon, és egyben jó barátom, Csere Gáspár invitálására. Az edzésmunkát Szabó Anikó segédedző irányítása alatt kezdtem meg, de még egy év sem telt el, hogy Szabó Imre vezetőedző (a továbbiakban csak Imre bá) átvette a futóedzések koordinálását. 

Imre bácsi több évtizedes edzősködés során csiszolta tökéletesre azt a fokozatos terhelésre, természetes futómozgásra, és kisimult idegrendszerre alapozó edzésmódszerét, amely alapján ma is felkészíti a versenyzőit. Csak amióta a BEAC-ban atletizálok, több tucat felnőtt bajnoki érem, egyéni csúcs, és válogatottság köthető a nevéhez (Kenesei Zsanett, Kriván Berta, Farkas Dárius, stb.), a BEAC női 800-as váltója például több éven keresztül zsinórban nyerte a bajnokságokat, miközben a riói olimpián két versenyzőjéért is izgulhatott. Tokióban szeretnék én lenni a harmadik. Imre bá azonban csak másodsorban nevel élsportolókat, nála legalább ennyire hangsúlyos, hogy az atléták emberileg is kimagaslót nyújtsanak. Ezzel is hűen követi a több mint 100 éves klub hagyományait, ami anyagiakban és lehetőségekben gyakran szűkölködött, de emberi nagyságból mindig példát tudott mutatni, mint Dr. Bácsalmási Péter, Dr. Nyerges Mihály, vagy éppen Erdélyi György.

A futáson túl

Az élsport mellett a Budapesti Metropolitan Egyetemen folytattam a tanulmányaiamt, ahol egy évig a Hallgatói Önkormányzat kommunikációs alelnöke, majd újabb egy évig elnöke is voltam (lásd: Őrület Enöki Blog). Elektorinus sajtó szakirányon abszolváltam, jelenleg az államvizsga lerakása előtt állok, diplomamunkámat a rendszerváltás utáni magyar filmfinanszírozásról írtam. A filmvilág felé való élénk érdeklődésem egészen a gimnazista évekig nyúlik vissza. Nem tartom magam igazi filmfanatikusnak, de az átlagnál jóval több mozgóképet fogyasztok. Egy időben rendszeresen jelentek meg írásaim különböző filmes portálokon (prae.hu, mandiner.sci-fi, stb.), nem csak filmes, hanem egyéb pop-kult témákban is (lásd: Publicisztikáim). Ma ritkábban írok, jobban foglalkoztatnak a szerkesztői és szervezői teendők, a videó blogolás, valamint a közösségi média világa. A közeljövőben ezeket a  skilleket szeretném összehangolni, de hogy pontosan milyen formában, az még nem kristályosodott ki pontosan. Szerencsémre a sport, a média, és a szervezetvezetés nem esnek túl messze egymástól. Legújabb hóbortom a lovaglás, bár a futás mellett csak csínyján van alkalmam nyeregbe pattanni. Van egy másik blog.hu-s oldalam is (Mit nézzzek ma?), de mostanában sajnos nincs időm komolyan foglalkozni vele.