Akik a sportpályán kívül is ismernek, talán már hallottak róla, hogy mennyire rajongok a filmekért. Idén arra gondoltam, érdemes lenne ezt az élsporttól távol eső érdeklődési kört összevonnom a sportolói tevékenységemmel, és a két topicnak szerencsére a keresztmetszetét sem nehéz megtalálni a sportfilmek személyében. Éppen ezért mostantól heti rendszerességgel boncolgatok majd sport témában (is) releváns filmket, sokkal inkább a sportoló, mint a filmesztéta szemszögéből, és ki tudja, a végén talán még tanulhatunk is belőle valamit.
Van a Rockynak egy olyan aspektusa, ami rendszeresen háttérbe szokott szorulni a mozi fő témái, az amerikai álom, a munkásosztály, és a keresztény szimbolika mögött. Ez pedig Rocky és Adrianne kapcsolata. Az olasz csődör edzője, Mickey tapasztalt öreg rókaként végig ellene van, hogy Rocky időt és energiát pazaroljon a helyi állatkereskedés eladólányára, mivel a párkapcsolat minden sportoló nagy gyengéje, legyen az nő vagy férfi (Mickey olvasatában: “A nő gyengíti a lábat”, itt valójában egyértelműen a szexről beszél, de ezt kisebb koromban sosem értettem, én balga).
Adrianne azonban a filmtörténelem egyik legbölcsebb női karakterének bizonyul, annak ellenére, hogy először félénk, visszahúzódó szürkeegérként jelenik meg a vásznon, aki elég közönyös minden iránt, és a sport sem izgatja különösebben. Már-már úgy tűnhet, hogy tipikus oldalborda karakter, aki a főszereplőért él és működik, puszta motivációs pontként szolgálva Rocky számára, ez azonban csak részben igaz. A reflektorfény Rockyra irányul ugyan, de a két karakter kölcsönösen kisegíti egymást, mert miközban Rockynak erős érzelmi töltetet ad a nő jelenléte, addig Adrianne Rocky hatására áll csak igazán a sarkára, és ismeri fel a saját erényeit. A hálaadásnapi veszekedős jelentben (lásd lent) végül a néző számára is világossá válik az az erő és önzetlenség, amit Rocky az elejétől kezdve láthatott benne, és amiért a féltő edzői utasítással is szembeszegült.
Elsőre persze zavaró lehet, hogy Adrienne nem valami ambíciózus karakter, márpedig ez olyan tulajdonság, amit rendszerint az erős, öntudatos ember mellé sorolunk. Viszont ha megfordítjuk a dolgot, rá kell jönnünk, hogy Rocky sem egy törtető figura, és hogy végső soron pont azért tud kiteljesedni, és minden műveletlensége és egyszerűsége ellenére nagy ember lenni, mert nem a becsvágy hajtja, hanem az a megfoghatatlan belső hang (igaz ez úgy is, hogy a nyitányban még ő a tékozló fiú, aki piti kidobófiúként pazarolta el a legszebb éveit). Ezeket a karaktereket folyamatosan leírta és megalázta a környezetük, ebből a közegből kell kitörniük, és felülemelkedniük a beléjük plántált kishitűségen, innen nézve pedig Adrienne igenis nagy utat tesz meg. Rocky folyamatosan kételkedik, leginkább önmagában, Adrianne viszont az egyetlen dolog, amiben mindig biztos.
Vékony jégen járunk, amikor a becsvágy, az ambíció és a céltudatosság fogalmait próbáljuk külön választani, de ezekre a karakterekre csak a legutolsó igaz (a többi variációra pedig a folytatások szolgáltatnak jó példával). Rocky és Adrianne kapcsolata végsősoron azért idilli, mert semmit sem kell feláldozniuk a másikért, mindketten csak hozzátesznek a másikhoz, és amit a külvilág áldozatként fogna fel, az számukra természetes és magától értetődő. De persze a Rocky nem csak ezért ezért örökbecsű darab, hanem mert a sablonná merevedett sportfilmes klisék között alapvető életigazságokat fogalmaz meg, szinte észrevétlenül. De ezeket már sokan, sok helyen leírták. :)
