Egy jól sikerült szezont mindig könnyű értékelni, de egy olyan évet, amiben nem értük el az önmagunk által kitűzött célokat, azt nagyon nehéz úgy leírni, hogy ne tűnjön panaszkodásnak vagy mentegetőzésnek. Gyakran bevett retorika ilyenkor, hogy az ember hallgat, és magában rendezi a dolgokat - az év folyamán többnyire magam is így tettem, ezért annak az önként vállalt szerepnek, miszerint a versenyeimről folyamatosan beszámolok itt, a külön az erre a célra létrehozott facebook oldalamon, sajnos nem tudtam mindig eleget tenni.

Pedig fontosnak tartom ezt a fajta kommunikációt, a "nyilvánosság" elé való kilépés ezen formája sem puszta exhibicionizmus, hanem (általam feltételezett) közösségi érdek. Inspiráció, útmutatás, és identitás keresés, illetve nem elhanyagolható részben szórakozás az, amiért embereket követünk a Facebookon, és volt amikor úgy gondoltam, hogy meg tudok felelni ezeknek a kritériumoknak. Ami azt illeti, még most is így gondolom, csak kimagasló eredmények nélkül ezt nehéz hitelesen propagálni, márpedig a hitelesség a legkevesebb, amit egymástól elvárhatunk. A jövő évi szezon rögtön megfogja válaszolni, hogy igazam van-e, ha most azt mondom, hogy a sikertelenségekből levontuk a helyes konklúziókat, és sikerült továbblépni. Addig nincs haszna a magyarázkodásnak és a kitárulkozásnak, csak az elvégzett munkának. Szóval maradok tisztelettel, most pedig - vigyázat, indokolatlan anglicizmus következik! - Keep Calm & Run! (eredeti bejegyzés)