Mostanában nem nagyon jelentkeztem új bejegyzéssel, aminek az a nagyon egyszerű oka, hogy óriási munkában vagyunk, és mind reménykedünk benne, hogy a februári versenyek is jól fognak sikerülni. Holnap viszont 25 éves leszek - úgyhogy most már kis szerencsével megélem a negyedévszázados kort. Ez pedig már egy olyan szép jubileumi szám, amikor az ember hajlamos valamiféle számvetésre: mit értél el eddig, mit akarsz még megtenni, elégedett vagy-e azzal, ami történik veled? A felnőttkor elejére legtöbbünknek talán már van annyi öröme és kudarca, jó és rossz döntése, kellemes és kifejezetten kínos emléke, hogy ezek a kérdések komolyan foglalkoztassák. 

Ha a sport felől nézem a dolgot azt kell mondanom, hogy volt pár elvesztegetett évem, amit az atlétikára fordíthattam volna, de a klubomtól, a szüleimtől és az edzőmtől mindig megkaptam azt az útmutatást, ami végül nemcsak hogy a mai napig rajta tart ezen az ösvényen, hanem már oda is szögezett, és még motiváltabbá tett. A legjobb az egészben persze az, hogy amit én 100%-nak érzek, az edző szemében még mindig csak 25%. És neki van igaza. Rengeteg a teendő, rengeteg a munka, de szerencsére bőven van még hova fejlődni is - és egy ilyen jubileumi posztot nem is lehet ennél bizakodóbban zárni! (eredeti facebook bejegyzés)